Az EKSZPANZIÓ/K/
minden emberire kiterjedő, szelíd terepfelverést meghirdető, humánusan
táguló, lelkeket hódító, kultúr-köröket békésen elfoglaló nemzetközi
kortárs művészeti találkozó(k).
A kísérletező kedvű alkotók: – költő-, filozófus-,
teológus-, zenész- és képzőművész performerek; irodalmárok,
művészettörténészek, színházi- és filmrendezők, színészek és a közönségük –
1989 óta változó helyszíneken, a váci Görög templom kiállító-hajójával
„kievezve” a Naszály-hegyen, a Pilisen és a Börzsönyön, illetve a Palócföldön
át, az Ipoly magyar-szlovák oldalán a Vepor-hegység, vagyis a forrásvidékek
irányába tartanak. Időről-időre azonban visszaköszönnek a Kárpát-haza talán
„legpoétikusabb szegletére”: a Dunakanyarra, mikor is a jelenlévők együttesen
tesznek „kísérleteket” arra, miként válhatnak a kortárs művészetek valóságosan
is az élet meghatározó: formáló, avagy deformáló, a műfaji- és az országhatárok
átjárhatóságának megteremtésével, mindennapi létünk építő, organikus részévé.
Ezek az „próbálkozások” egy olyan korban történnek, amikor a művész és
közönségének kapcsolata klasszikus értelemben, a közgondolkozásban, már
alig-alig létezik, hagyományosan, avagy korszerűen pedig szinte már
értelmezhetetlen. Ám ha mégis, akkor talán úgy, olyan formában, ahogyan az a
harmadik évtizedükbe érkező Ekszpanziókon történt, történik. Ezeket az évente
ciklikusan többször is ismétlődő, többnyire két-három napos avantgárd
nemzetközi művészeti találkozókat, happeningeket, performanszokat Nagy Pál: Az
irodalom új műfajai című munkájában, – az ELTE Btk. Magyar
Irodalomtörténeti Intézetének jegyzete – európai léptékkel mérve is korszakos
kortársművészeti: irodalmi, színházi, képzőművészeti, zenei értékként tartja
számon, már a múlt század ’90-es éveiben, az Új Magyar Művészeti Lexikon közlésével
egybehangzóan. Ugyanakkor, kiemelkedően fontosnak értékeli az E(x)KSZPANZIÓK
poézisben folyamatosan megtett útjait a közelmúltban fiatalon elhunyt
filozófus-esztéta Bohár András: Aktuális Avantgard: M.M. Hermeneutikai
elemzések című tanulmányában, aki maga is az expandeálók közül való volt.
Ezúttal az EKSZPANZIÓ XXIV. alkotói, a korábbi: ZENE > Platón : „A
LAKOMA”> a „REMETE” > “TÁLTOS – SÁMÁN” > „A VÁR”, „A KILÁTÓ” >
„Szt. FERENC” > „I s z l á m”, „ÁLOM”, „PÜNKÖSD”, „VISSZASEJTESÍT” > a HrAbALiÁnÁk
>< „A SöR”, valamint a ReAnGeLiZáCió /ViSsZaAnGyALíT, az ArcMaszk” és
„JeL”tematikájú Gesamtkunstwerk / összművészeti „kísérleteik” tapasztalatait
alapul véve: 2012-ben térben és időben is tovább lépnek a tágan értelmezhető
„VisszaSejtesít / Recellularisation” logikájában. S így ezúttal az „IDÉZET és
IMPROVIZÁCIÓ” hívógondolatára építve alkotják meg Happeningjeiket,
Hiperrealista, Új realista (assamble) és Konceptuális műveiket; Minimal-, Op-
és Pop Art-os kiállítás-performanszaikat; Body Art-os akcióikat,
vers-koncertjeiket, koncert-színházaikat; s építik fel Land’ Art-jaikat és
Installációikat. Egyszóval, in illo tempore születő alkotásaikat, műveiket, így
ajánlva évről-évre sokasodó közönségüknek.
.Németh Péter Mikola alkotó-rendező
.Németh Péter Mikola alkotó-rendező