2013. október 13., vasárnap

ISMERTETŐ

Az EKSZPANZIÓ/K/ minden emberire kiterjedő, szelíd terepfelverést meghirdető, humánusan táguló, lelkeket hódító, kultúr-köröket békésen elfoglaló nemzetközi kortárs művészeti találkozó(k).
A kísérletező kedvű alkotók: – költő-, filozófus-, teológus-, zenész- és képzőművész performerek; irodalmárok, művészettörténészek, színházi- és filmrendezők, színészek és a közönségük – 1989 óta változó helyszíneken, a váci Görög templom kiállító-hajójával „kievezve” a Naszály-hegyen, a Pilisen és a Börzsönyön, illetve a Palócföldön át, az Ipoly magyar-szlovák oldalán a Vepor-hegység, vagyis a forrásvidékek irányába tartanak. Időről-időre azonban visszaköszönnek a Kárpát-haza talán „legpoétikusabb szegletére”: a Dunakanyarra, mikor is a jelenlévők együttesen tesznek „kísérleteket” arra, miként válhatnak a kortárs művészetek valóságosan is az élet meghatározó: formáló, avagy deformáló, a műfaji- és az országhatárok átjárhatóságának megteremtésével, mindennapi létünk építő, organikus részévé. Ezek az „próbálkozások” egy olyan korban történnek, amikor a művész és közönségének kapcsolata klasszikus értelemben, a közgondolkozásban, már alig-alig létezik, hagyományosan, avagy korszerűen pedig szinte már értelmezhetetlen. Ám ha mégis, akkor talán úgy, olyan formában, ahogyan az a harmadik évtizedükbe érkező Ekszpanziókon történt, történik. Ezeket az évente ciklikusan többször is ismétlődő, többnyire két-három napos avantgárd nemzetközi művészeti találkozókat, happeningeket, performanszokat Nagy Pál: Az irodalom új műfajai című munkájában, – az ELTE Btk. Magyar Irodalomtörténeti Intézetének jegyzete – európai léptékkel mérve is korszakos kortársművészeti: irodalmi, színházi, képzőművészeti, zenei értékként tartja számon, már a múlt század ’90-es éveiben, az Új Magyar Művészeti Lexikon közlésével egybehangzóan. Ugyanakkor, kiemelkedően fontosnak értékeli az E(x)KSZPANZIÓK poézisben folyamatosan megtett útjait a közelmúltban fiatalon elhunyt filozófus-esztéta Bohár András: Aktuális Avantgard: M.M. Hermeneutikai elemzések című tanulmányában, aki maga is az expandeálók közül való volt. Ezúttal az EKSZPANZIÓ XXIV. alkotói, a korábbi: ZENE > Platón : „A LAKOMA”> a „REMETE” > “TÁLTOS – SÁMÁN” > „A VÁR”, „A KILÁTÓ” > „Szt. FERENC” > „I s z l á m”, „ÁLOM”, „PÜNKÖSD”, „VISSZASEJTESÍT” > a HrAbALiÁnÁk >< „A SöR”, valamint a ReAnGeLiZáCió /ViSsZaAnGyALíT, az ArcMaszk” és „JeL”tematikájú Gesamtkunstwerk / összművészeti „kísérleteik” tapasztalatait alapul véve: 2012-ben térben és időben is tovább lépnek a tágan értelmezhető „VisszaSejtesít / Recellularisation” logikájában. S így ezúttal az „IDÉZET és IMPROVIZÁCIÓ” hívógondolatára építve alkotják meg Happeningjeiket, Hiperrealista, Új realista (assamble) és Konceptuális műveiket; Minimal-, Op- és Pop Art-os kiállítás-performanszaikat; Body Art-os akcióikat, vers-koncertjeiket, koncert-színházaikat; s építik fel Land’ Art-jaikat és Installációikat. Egyszóval, in illo tempore születő alkotásaikat, műveiket, így ajánlva évről-évre sokasodó közönségüknek.

.Németh Péter Mikola alkotó-rendező